Flórián nap alkalmából

Május 4. Szent Flórián, a tűzoltók napja, a lánglovagok előtt tisztelgünk mi is. Nem csak új termékeket szeretnénk ajánlani, de Flórián legendáját is felelevenítjuk!

Flórián a mai Ausztria területén, Caecia városában született Kr. u. 240 körül katonacsaládba, majd később belőle is igen fegyelmezett ifjú vált. A katonai pályát választva előbb szülővárosa erődjének parancsnoka lett, majd egy alkalommal, a csodával határos módon megóvta a helyet a tűz pusztításától. Így született meg a legenda, miszerint hatalommal bír a lángok felett... 

A keresztény tanításokat titokban, társaival közösen ismerte meg és tette magáévá. Bár a század bizonyos időszakaiban nem léptek fel ellenük, a “keresztény Róma” kora még igen távol volt, az üldözések lángja sokszor fellobbant. Így volt ez Diocletianus császár regnálása alatt is. Mivel először a hadsereget akarták megtisztítani, és Flórián nem volt hajlandó áldozni a pogány istenek előtt, kénytelen volt elhagyni a sereget. Dacolni kényszerült a földi hatalommal szemben, az égi kedvéért. 

Civil élete első szakaszában Lorch városában telepedett le, ahol szolgálataiért birtokot kapott. Nemsokára a város irányító testületébe is bekerült, majd a helyi tűzoltólegénység vezetője lett. A keresztényüldözések nem csillapodtak, korábbi bajtársai közül negyvenet fogságba ejtettek és halál várt rájuk. Flórián melléjük állt, sorsközösséget vállalt velük, és meggyőződését, igaz hitét kínzások hatására sem volt hajlandó visszavonni. 

A Fogságba került Flóriánt sehogyan sem tudták megtörni, így Kr. u. 304. május 4.-én az Enns folyóhoz kísérték, ahol nyakába malomkövet kötve a vízbe taszították. Mártírhalált halt, mint oly sok keresztény szerte a birodalomban. Holttestét nem szerettei, hanem egy bátor helybéli asszony találta meg és temette el. Később, 819-ben földi maradványaira oltárt építettek, melyet 888-ban kolostorrá bővítettek, és Szent Flóriánról nevezték el. A kolostor idővel apátsággá bővült, köré pedig város települt.

Legendája számos népi ábrázolásban él tovább. Jellemző, hogy egyik kezében zászlóval, másikban pedig rocskával formázzák meg, melyből vizet önt egy égő házra. Fején általában fém sisak van, ruházata a korszak mintáit követi, vagy katonai múltjára utal. Kódexek miniatúráin képként, házakon és köztereken pedig szoborként él közöttünk ma is.